Lucius: Hívattál, Nagyúr!
Voldemort: Lucius, hű szolgám! Hogy szolgál a kedves egészséged?
L (rosszat sejtve): Remekül, Nagyúr...
V: És az otthoniak? Jácint...
L (egyre rosszabbul érezve magát): Narcissa, Nagyúr...
V (feszültebben): Persze, persze... és a kis izé... Drakula?
L (pánikban): Mindenki jól van, Nagyúr!
V: És kényelmesen ültök otthon?
L (az ájulás kerülgeti): Pompásan, Nagyúr...
V: És nem billeg valamelyik szék???
L (zavartan): Nem, Nagyúr, pompás székeink vannak... esetleg eljönnél valamikor vacsorára?
V: És az egyik ágy se billeg?
L: Ott is alszol, Nagyúr?
V (üvölt): Billeg vagy nem billeg?
L: Nem, Nagyúr, nem billeg. Tök kényelmes mind. Ha parancsolod...
V (ordít): Márpedig billeg!
L (katonásan): Értettem, Nagyúr, az egyik ágy billeg!
V (megenyhülten): Melyik ágy billeg?
L: Melyik ágy billegjen, Nagyúr?
V: Egy félreeső ágy, Lucius, amin ritkán alszotok.
L: Egy félreeső ágy, amin ritkán alszunk, elviselhetetlenül billeg, Nagyúr!
V: Helyes, Lucius!
L: Izé, miért billeg, Nagyúr?
V: Mert az egyik lába rövidebb, Lucius!
L (lelkesen): Igen, igen! Rövidebb a többinél! Ez a sárvérűek bűne! De ez az aljas árulás nem maradhat megtorlatlanul! Halál rájuk!...
V (leinti): Nem, te hülye. Az az ágy nem billeghet.
L (most már semmit sem ért): Mégse, Nagyúr?...
V: Meg kell javítani. Tudom is, hogy hogyan.
L (szerencsétlenül): Hogyan, Nagyúr?
V: Véletlenül pont van nálam egy kis könyvecske, ami éppen olyan vastag, hogy ha a rövidebb láb alá teszed, akkor nem fog az ágy billegni. De aztán ne aludjatok azon az ágyon, nehogy nagyon megnyomja a könyvecskét. És különösen semmi hancúrozás!!! Csak nyugodtan porosodjon ott a könyvecske tíz-húsz évet. Érthető, Lucius?
L (lemondóan): Hozzá se fogunk nyúlni, Nagyúr...